A magyarországi bűzvédelmi szabályozás módosult 2020.01.01.-vel, mely kapcsán a KSZGYSZ szervezett konferenciát múlt hónapban. Ennek, illetve a jogszabályi előírásoknak a figyelembevételével készítettem egy rövid összefoglalót a hazai szabályozásról.

A vonatkozó jogszabályi előírás szerint:

  • bűz a szaghatással járó légszennyező anyag vagy anyagok keveréke, amely összetevőivel egyértelműen nem jellemezhető, az adott környezetben környezetidegen, és az érintett terület rendeltetésszerű használatát zavarja.
  • A bűz kibocsátással járó környezeti hatásvizsgálat köteles vagy egységes környezethasználati engedély köteles tevékenységek, illetve létesítmények esetében a bűzterhelőnek védelmi övezetet kell kialakítania.
  • A területi környezetvédelmi hatóság … a védelmi övezetet a légszennyező forrás határától számított, legalább 300, legfeljebb 1000 méter távolságban lehatárolt területben határozza meg.
  • A védelmi övezet kijelölése során területi környezetvédelmi hatóság az előírt 300 méternél kisebb távolságot is meghatározhat, amennyiben 300 méternél kisebb a hatásterület és valamennyi levegővédelmi követelmény teljesül.

2020.01.01-vel módosult a 4/2011. (I. 14.) VM rendelet, többek között az alábbiak szerint:

  • Meghatározásra került a tervezési irányérték fogalma: környezeti hatásvizsgálat köteles vagy egységes környezethasználati engedély köteles tevékenységek esetén a vizsgálandó terület légszennyezettségének megítéléséhez, a tevékenység hatásterületének lehatárolásához, terjedési modellek készítéséhez alkalmazandó levegőterheltségi szint
  • Bűzre vonatkozó tervezési irányértékek kerültek meghatározásra különböző tevékenység típusokra

A fent hivatkozott konferencia előadásanyaga szerint folyamatban van emellett a 306/2010. (XII. 23.) Korm. rendelet 2. § 12 c pontjának módosítása, mely az alábbi kiegészítést kapja:

  • helyhez kötött diffúz forrás hatásterülete: szagvédelmi hatásterület meghatározása esetén a tervezési irányértékkel egyenlő, vagy annál nagyobb

Miért érdekes ez?

  • A bűzterhelés hatásterülete a jogszabályváltozásokat megelőzően nemzetközi gyakorlatra hivatkozva jellemzően adott szagegységet elérő terheléssel jellemezhető területben volt megjelölve.
  • Az alkalmazott szagegység függött a meghivatkozott szakirodalomtól és az engedélyező hatóság állásfoglalásától is.
  • Emellett találkoztam olyan gyakorlattal is, hogy 30 perces átlagolási idő figyelembe vétele került előírásra.
  • A korábbi gyakorlatban a „tradicionálisán” bűzösnek tekintett tevékenység (állattartó telep, állati fehérje feldolgozó, stb.) kapcsán volt hangsúlyosabb a bűz kibocsátás vizsgálata, de természetesen ezt nem lehet általánosítani, ahogy ez a konferencia anyagban is olvasható.

A jogszabály módosítása ezt a gyakorlatot több ponton is módosíthatja, mivel:

  • Meghatározásra kerültek a tervezési irányértékek, melyek mértéke 1,5 és 6 szagegység/m3 közötti
  • Olyan tevékenységek is tervezési irányértéket kaptak (autóalkatrész gyártás, sütőipar, sörfőzés), melyek korábban nem feltétlenül kerültek ilyen szempontból figyelembevételre
  • Persze itt kiemelendő, hogy bűz fogalma szerint az adott környezetben környezetidegen, és az érintett terület rendeltetésszerű használatát zavaró hatást generálhat egy autóalkatrész gyártó üzem olajköd kibocsátása is, így ez nem feltétlenül tekinthető változásnak

Összességében tehát a jogszabály módosítások pozitív irányban befolyásolják a bűzvédelmi hatósági eljárások menetét.